Öt kulcsfontosságú változás a tanulásközpontú oktatás bevezetéséhez
A Jossey-Bass kiadó felsőoktatási és felnőttképzési sorozatában megjelenő Öt kulcsfontosságú változás a tanulásközpontú oktatás bevezetéséhez című kézikönyvében Maryellen Weimar praktikus szemszögből, bizonyos tekintetben új szempontból mutatja be a klasszikus pedagógiai paradigma megváltoztatásához szükséges alapvető szemléletbeli és gyakorlati feltételeket.
A monográfia szerkezeti felépítése funkcionális elven követi a címben megfogalmazott témakört: az első részben a szerző részletesen bemutatja a szükséges változásokat, a második nagyobb szerkezeti egységben pedig feltárja a tanulásközpontú oktatás osztálytermi szintű bevezetésének feltételeit az egyetemi szektorban, kiemelve az új szemlélettel megjelenő ellenállás leküzdésének fontosságát, a hallgatók fejlődésére vonatkozó sajátosságokat, és a megváltozott oktatói munka jellemzőit. A mellékletben jól használható, gyakorlati segédanyagok biztosítják, hogy az olvasók a tanulásközpontú módszertant minél sikeresebben alkalmazhassák a saját osztálytermi munkájuk során.
Az új szemlélet meghonosodásához Maryellen Weimar szerint a következő öt alapvető változásra lenne szükség:
- A hatalmi egyensúly átalakítása
A hallgatók tanulásával kapcsolatos meghatározó döntéseket az egyetemi szektorban jelenleg legtöbb esetben az oktatók hozzák meg. Egy etikusabb magatartás lenne, hogyha a döntés felelősségét megosztva a hallgatókkal, bevonnák őket a döntési folyamatokba, és ezáltal erősítenék elköteleződésüket is.
- A képzési tartalom átalakítása
A klasszikus egyetemi oktatás során a hangsúly az erős elméleti alapok kialakítására került. Az elméleti ismeretek mellett a képzésbe ágyazottan a hallgatók tanulási képességét és tanulói öntudatát is folyamatosan fejleszteni kellene. Bizonyos tekintetben a tartalom mennyiségi csökkentésére is szükség lenne a hatékonyság növelése érdekében.
- A tanári szerep átalakítása
A legtöbb oktatási esemény elsősorban a tanári teljesítményre épít. Ehelyett kívánatosabb lenne az a szemlélet, amely előre jól meghatározott célkitűzések mentén bizonyos esetekben a tanári interakciót jelentősen csökkenti, helyenként akár egyfajta facilitátori funkcióra is redukálja.
- A tanulás felelősségének megosztása
A hagyományos paradigmában a tanárok buzdítják és késztetik a tanulókat a tanulásra, különösen a gyengébb teljesítményűeket. Egy olyan tanulási környezet és klíma lenne ehelyett kívánatos, ahol a hangsúly a konstruktív együttműködésre kerül és biztosított a lehetőség a hallgatók autonóm fejlődéséhez.
- Az értékelés céljának és módjának átalakítása
A tanárközpontú, osztályozás-centrikus értékelés kizárólagossága helyett a kooperatív technikákat (csoport és pármunkán alapuló értékelés), valamint az önértékelést is hangsúlyosabban kellene alkalmazni felsőoktatásban.
A kötet szerzője, Maryellen Weimer a 80-as évek óta foglalkozik a felsőoktatás-módszertan kérdéseivel, a Penn State University emeritus professzora, a ’The Teaching porfessor’ hírlevél szerkesztője jelenleg is. http://www.magnapubs.com/newsletter/the-teaching-professor-2907-1.html?st=FFweb
Forrás:
Maryellen Weimer:
Learner-centered teaching – five key changes to practice
Jossey-Bass kiadó, San Fransisco, 2002, 288. p.