Az elköteleződés szerepe a felsőoktatásban

Mi a hallgatói elköteleződés?

A hallgatói elköteleződésre nincs egységes definíció, mindenki számára mást jelent. A nagyobb elköteleződés azonban nagyobb tudásszintet és hatékonyabb kognitív fejlődést eredményezhet. A tanulás melletti személyes elköteleződés a belső, intrinzik motivációt erősíti, egyben növelve a tanulás személyes felelősségét.  A hallgatói elköteleződés két komponense: az erőfeszítés és az erre fordított idő valamint az intézmény szerepe a bevonódás támogatásban.  További meghatározói az elváráson túli akarat és az aktív tanulás.

Miért fontos?

A hallgatók célja, hogy elismert tagjai legyenek a közösségnek, a kapott feladat mindenkinek megfelelő kihívást jelentsen, ne legyen túlságosan izgalmas vagy unalmas, és a tanulás holisztikus legyen. Ha akarnak tanulni, akkor tudják, hogy mi a fontos az anyagból, odafigyelnek az órán, jegyzetelnek, otthon is tanulnak és ha nem értenek valamit, akkor kérdeznek. Azonban ha megvan az akarat, akkor egy idő után jók lesznek abban a témában, ami egy idő után már nem jelent kihívást. A tanárok motivációs hajlandósága és szintje is eltérő. Van, aki csak a megjelenésre ösztönzi a hallgatót, van aki magasabb szintű gondolkodást próbál elérni. Az elköteleződést támogatja a pozitív osztálytermi klíma, melynek kialakításában az oktatóknak kiemelt szerepe van.

Milyen értelmezései vannak az elköteleződésnek a felsőoktatásban?

A motiváció összefüggésben van az előzetes tudással és tapasztalattal, melyet aktivizálhatunk vagy elnyomhatunk. Perry (1998) értelmezésében amikor jelentkezünk az egyetemre, akkor dualisták vagyunk, mert mindenre pontos választ szeretnénk kapni. Az intézmény célja, hogy elfogadtassa a diákokkal, hogy nincs megfelelő válasz, hanem a saját vélemény is számít és lehet olyan is, hogy több válasz van, de ezek nem egyenlők. Az elköteleződés magunkban dől el, Schulman (2002) szerint a tanulási folyamat az elköteleződéssel kezdődik.

Pascarella és Terenzini (1991) vizsgálata bizonyította, hogy a felsőoktatásban tanulók nagyobb elköteleződése együtt jár a nagyobb kognitív fejlődéssel.  Edgerton (1997) Higher Education White Paper c. művében hangsúlyozza, hogy szükség van tanulói elköteleződésre, mert ez szükséges a fegyelemhez.

Cross és Steadman (1996) a következő motivációs teóriákat különböztette meg:

• Önmagunk hatékonyságát és eredményességét növeli, ha hiszünk abban, hogy sikeresek leszünk. Ennek szerepe fontosabb, mint az aktuális képességeink vagy a feladat nehézsége. Ha az egyénnek a van önbizalma, akkor van elköteleződése is.
• Mely tulajdonságunknak tulajdonítjuk a sikert vagy a bukást: képesség, erőfeszítés, szerencse, fáradtság, mennyire nehéz a vizsga (hely, stabilitás, kontrollálhatóság) a meghatározóak a motivációban.
• Az önértékelés során az egyén megkérdőjelezi az erőfeszítését, de nem a képességeit.

Jillian Kinsie a tanulói elköteleződés két komponensének az alábbiakat nevezte meg:

• mennyi időt és erőfeszítést fordítunk arra, hogy elérjük a sikert
• az intézmény hogyan támogatja a diákokat.

A hallgatói elköteleződést meghatározza (Barkley, 2009):

• akarat a tanulásra az elvárásokon túl is (szenvedély és izgalom) – ennek gyökere a motivációban van
• tanuló megértse és analizálja a tananyagot (problémamegoldás) – ez az aktív tanulás.

Motiváció és aktív tanulás DNS molekulaként kapcsolódik egymáshoz (Barkley, 2010).

Társadalmi létünkből fakadóan a tanuláshoz fontos a pozitív, támogató klíma megteremtése. Az érzelmi dolgok jelentősebbé válnak a felsőoktatási tanulmányok ideje alatt. Az érzelmek rossz hatással is lehetnek az intellektusra, ha a hallgatók nem tanulják meg kontrollálni őket. A pozitív klíma energetizálja a diákot. (Lásd: Chickering modell a tanulói fejlődésről). A szociális identitás nem velünk született tulajdonság, fejlődése hatással van a tanulásra is. Ha változik az identitás, megkérdőjelezzük a családi és társadalmi értékeket és kifejlesztjük a saját értékrendszerünket. (Susan A. Ambrose et all, 2010)

A tanulmányi teljesítményt és a tanulmányokkal kapcsolatos elégedettséget befolyásolja a hallgatók kapcsolata az intézményükkel.  A motiváló erőt a szervezettel (csoporttal) való azonosulás és ehhez kapcsolódóan a kollektív önértékelés adja, vagyis hogy az egyén hogyan kapcsolódik a csoporthoz, milyen módon tudja a személyes szintet meghaladva a társadalmi identitását megélni (Kiss-Sinka-Czabán, 2012).

Hogyan működik?

Az oktatói munka során számos lehetőség nyílik az elköteleződés kialakítására és támogatására. A felsőoktatásban a következő alapelvek mentén növelhetjük a hallgatói bevonódás mértékét (Barkley, 2010):

• Az oktató részéről elvárás legyen az elköteleződés.
• A tanár személyisége és magatartása hatással van a tanuló motivációjára. Kutatások alapján az energia, aktivitás, szenvedély, igazságosság, optimizmus, és megközelíthetőség számítanak leginkább a hallgatóknak.
• A tanulási folyamatban való aktív részvételt kell jutalmazni. Az elismerés és a büntetés csak a viselkedést alakítja és nincs hatással a motivációra.
• Hatásos elismerés és kritika alkalmazása. Egyszerűen, spontán, nyíltan (nem drámaian) kell elismerni, ki kell fejteni mi az amit díjazunk (részletes értékelés) és díjazni kell magát az erőfeszítést. Kis hibáknál nem szabad elutasítással kritizálni, hanem inkább az építő kritikára kell törekedni. Célja, hogy informatív legyen, személyesen történjen és adjon lehetőséget a fejlődésre.
• Az oktatás során figyelembe kell venni a hallgatói szükségleteket (lásd: Maslow: Szükségletek piramisa), amely az elköteleződés növekedését eredményezi.
• Kontrollt és felelősséget kell adni a hallgatónak.
• Az oktatási tevékenység során vegyük figyelembe, hogy a tanulók célja, hogy olyat tanuljanak, amit érdemes megtanulni. Inkább megérteni szeretnék az anyagot, mint megtanulni, ezért az oktatói magyarázat célja, hogy más kontextusba helyezze azt.
• Segítsük elérni a hallgatók saját maguk által kitűzött tanulási céljait.
• A hagyományostól eltérő, kreatív oktatási módszereket alkalmazzunk.
• Legyen választható a versengés. A versenyhelyzetet nem minden hallgató kedveli, ezért inkább csapatokban történjen, biztosítsuk az esélyegyenlőséget, és elsősorban a kreativitásra és a jártasságokra koncentráljunk.
• A tanárok várják el, hogy a hallgató bízzon önmagában és sikerorientált legyen.
• A hallgatókat támogatni kell a siker elérésében. A képességen alapuló tárgyaknál ösztönözni kell a különböző stratégiák kialakítását és annak megértését, hogy a hibázás hozzátartozik a feladatmegoldáshoz.
• Támogatni kell a hallgatók magabiztosságának növekedését, a reális célok elérését. Gyengébb hallgatók mellé tanulótársakat nevezhetünk ki.

Alapvető társadalmi szükséglet a valahová tartozás, amely együtt jár az elköteleződéssel. A közösségépítést és a pozitív, támogató klíma megteremtését célzó oktatói törekvésekben az alábbi szempontokat érdemes figyelembe venni (Barkley, 2010):

• A tanár és a diák partneri kapcsolatban állnak, kölcsönös tisztelet, nem durva és utasító kommunikáció jellemzi együttműködésüket.
• Előzékenység, udvariasság. A tanárnak világos elvárásokat kell megfogalmaznia a viselkedéssel kapcsolatban és a tanulókkal együtt kell létrehozni a szabályokat. Mindenki a saját viselkedéséért felelős és problémákat akkor kell megbeszélni, amikor felmerülnek. Közösséget támogató környezetet kell kialakítani. (Optimális térrendezés.)
• Nem lehet anonimitás, konstruktív osztályközösséget kell kialakítani. Neveket meg kell tanulni.
• Oldott környezet megteremtése. Az első óra a meghatározó, mert már ekkor a hallgatók eldöntik, hogy kedvelik-e a tanárt vagy sem (jégtörők alkalmazása). Csoportmunka esetén szabályok meghatározása az elején történjen.
• Az információs csatornák széles körű használata. Üdvözlő üzenet küldése e-mailben, bemutatkozó anyagok, kérdések, feladatok feltöltése online.
• Inkluzív bánásmód. Ne legyen megkülönböztetés, törekedjünk az esélyegyenlőség biztosítására. Ez meghatározza az osztálytermi légkört, a tanulók önbizalmát és motivációját.
• Kisebb csoportokra osztás (8-12 fő), amely támogatja a minőségi munkát. Tapasztaltabb tanulók bevonása a feladatok megoldásába.
• Minden tanulót be kell vonni. Mindenkinek át kell adni az információt és hagyni kell saját véleményt formálni. Sokan félnek a mások előtti beszédtől, ezért először olyan kérdést kell feltenni, amire mindenki biztosan tudja a választ, ez önbizalmat ad. Megértőnek kell lenni és ellenőrizni, hogy mindenki megértette-e az anyagot.
• Hatékony csoportmunka. Tervet kell készítni a csoportmunkáról és úgy kell szervezni, hogy az egyéni munka is legyen benne.
• Kérjünk visszajelzést az év folyamán: Mi volt a leghasznosabb? Mi volt a legnehezebb? Mi volt a legprovokatívabb?
• Ünnepelni kell a közösséget és az elért eredményeket.

Milyen akadályai lehetnek?

A tanár negatív személyiségjegyei és alacsony motivációs szintje gátolhatják az aktív bevonódás folyamatát. Ha az oktató a tanulásszervezés során nem veszi figyelembe az egyén vagy a csoport sajátosságait és az aktív tanulás igényeit, akkor szintén csökkenhet az elköteleződés mértéke.

Gondold tovább!

Számodra mit jelent a hallgatói bevonódás? Az elmúlt tanévben milyen lépéseket tettél hallgatóid elköteleződésének érdekében?

Készíts gondolattérképet!

Próbáld ki!

A következő oktatási periódusban válassz ki legalább három, az elköteleződést támogató új aktivitást és a kurzus végén kérj visszajelzést, hogy mely aktivitás növelte a hallgatók bevonódását!

Oszd meg!

Tapasztalataidat oszd meg tanártásaiddal!

Források az elköteleződéshez kapcsolódóan:

Creative Climate Questionnaire http://www.surveymonkey.com/s.asp?u=89941263708  (Letöltés dátuma: 2015.07.11.)

Elizabeth F. Barkley (2010): Student Engagement Techniques, John Wiley & Sons, Inc.

Habók Anita (2006): Motiváció, tanulás és tanítás, Iskolakultúra (2006/2)

Kiss Paszkál, Sinka Lea, Czabán Csaba (2012): Szervezeti elköteleződés és teljesítménymotiváció a tanulmányi sikeresség hátterében, Felsőoktatási Műhely

Kiss Paszkál (2012): Kiválóság a felsőoktatásban: tanulási eredmény, hallgatói bevonódás és a tanítás minőségfejlesztése, Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem, ISBN 978 963 284 276 9

Robert M. Smith (1984): Learning How to Learn, Open University Press, ISBN 978-0335105854

Scott G. Isaksen and Kenneth J. Lauer (1999): Psychological Reports http://www.cpsb.com/research/articles/climate-for-innovation/Climate-Creativity-Change.pdf (Letöltés dátuma: 2015.06.18.)

Situational Outlook Questionnaire http://soqonline.net/soq/more_soq (Letöltés dátuma: 2015.07.01.)

Susan A. Ambrose, Michael W. Bridges, Michele DiPietro, Marsha C. Lovett, Marie K. Norman (2010): How Learning Works, John Wiley & Sons, Inc.

Vissza